Ahogy a réten, a tavaszi fényben valahol egy fehér virág,
úgy szeretném naponta én is köszönteni a nap színaranyát,
ahogy a sólyom suhan a szélben hajnalok hajnalán,
büszkén és szabadon, úgy, mint hajdanán.
Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik,
Hulló könnyed is szivárvánnyá válik,
De ahogy az évek lassan tovaszállnak,
Úgy gyűlnek szívedben a gondok és az árnyak.
Rövid az élet, mégis sok a könnye,
Amíg te mosolyogsz a másét töröld le,
Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások,
Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod,
És akit párodul melléd rendel az ég,
Becsüld meg, erősen szorítsd meg magadhoz
s ne enged el soha mert ő az akit igazán
szeretsz mert neki mindig mindent
elmondhat az ember mert ő az aki
téged mindig meg hallgat
segít ha tud,s nem nevet ki a bajban.
"Ne hallgass az emberekre, csak a szív szavára,
Akárki is, szól utánad, ne nézz soha hátra!
Menj szépen a szíved után, nevetve vagy sírva,
Az élet úgy is, úgy lesz ahogy megvan írva.
Mi emlék volt régen, ma már remény csupán,
De legalább sírhatsz a feltűnt szépek után."
Meghallgatlak ha valami bánt,
Szívem kinyitja kapuját.
S ha tétova vagy ,fogom a kezed,
Hogy lépteidet biztosabban tedd meg!
Nem gátollak,nem kötlek gúzsba,
Helyette átölellek s engedlek utadra.
Tudd ha kell engem megtalálsz,
Ajtóm előtted mindig nyitva áll.
Hisz egyek vagyunk valamennyien,
Legyél barát,családtag,vagy kedvesem.
Egy kedves szó ,egy ölelés mindenek felett.
Kívánok neked is nagyon szép életet!
Mikor e sorokat olvasod.
Érjen ma sok öröm téged.
Csak egy percig gondolj,
rám kérlek!
Ne feledd, hogy mindig veled vagyok.
Most épp csak egy üzenetet hagyok.
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
-------------------------------------
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Puját asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!
Dezső Ilona verse
Behunyt szemmel is érzem a nap lágy kezét,
Amint simogatja testem, rám leheli lelkét.
Cirógat, incselkedik, játszik velem szelíden,
S én tűröm, mert sugarának ölelését kértem.
Értem, de nem természetes e hatalmas kegy,
Látni, amint lustán kel fel, és estére elmegy.
Érezni, szinte tapintani az áldott melegét,
Senki se érdemli magától óriási szeretetét.
Adja magát, én fogadom, hálás vagyok érte,
Amint az arcomat forrósággal telten elérte.
Oly puha, bársonyos, vibráló csiklandása,
S én tűröm, nem foglalkozok semmi mással.
Amíg lehet, amíg szabad itt lennem alatta,
Addig tiszta tekintettel nézek fel a napba.
Mikor majd eggyé válok aranyló testével,
Én foglak simogatni az ő áldott kezével.
A boldogság
Mondanám, hogy szép az élet,
mondanám, hogy élni jókedv.
De ha mondom, kinevetnek,
azt hiszik, az élet büntet.
Büntet is a maga módján,
ne figyeljünk rá, ne ám.
Lássuk meg a szépet, s a jót,
a benne rejlő csodálatot.
Örüljünk a boldogságnak,
a mosolyt csaló barátoknak.
Kikben mindig megbízhatunk,
jóban, rosszban együtt vagyunk.
Örülj a mának!
Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!
De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz!
Nincs fekete és nincs fehér
De az elmúlás mindent elér
Nincs tűz, mely örökké lobogna
Fényét más világok felé ontva
Nincs folyó, mely örökre megmarad
Előbb-utóbb minden forrás elapad.
Nincs érzelem, mely örökké él
A harag idővel megbékél
Nincs az a szerelem, ami el nem vetél
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél
Öröm, melyet nem sápaszt a tél
Bánat, melyet nem gúnyol a remény
A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök
Élet, halál - ők is csupán eszközök
Mert a Változás az egyetlen,
Mely mindig tombol szüntelen
Ami meg nem alkuszik soha
Hiába hiszi a sok ostoba
Hogy bármi, ami létezik, úgy marad
Mert mindig lesz új a nap alatt!
Ha arra kérlek, hogy halgass meg
és te tanácsot adsz
nem teljesited a kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg
érzéseimet és te elmagyarázod
miért rossz, hogy igy érzek
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit
tenned kell, hogy a probléma megoldódjon
bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy
te süket vagy,
nem kértem mást,csak, hogy figyelj rám
és hallgass meg,
nem kértem, hogy tanácsolj,
sem hogy tegyél, nem kértem mást, csak, hogy
halgass meg.
Nem vagyok tehetetlen
csak gyönge és elesett,
amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem
csak megerösited félelmemet és gyöngeségemet.
Kell a szív és az embernek a lélek,
S egy másik ember kit megérthet.
Kell a bánat, hogy boldogabb lehessél,
S kell a jó szó, hogy felemelkedhessél.
Kell egy ölelés attól, akit imádsz,
S egy pici szeretet, hogy az egekig elláss.
Kell, hogy néha felnézz az égre,
S a hajnalcsillagot is lehozzák érted.
Kell egy szép dal, mi szívedet járja,
S egyetlen nóta, melynek nincsen párja.
Kell egy éjjel, mit magadban tölthetsz,
S egyetlen egyre, a hangokra figyelsz.
Kell egy jó barát neked is, nekem is,
Ki mindenek felett minket majd felvidít!
Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani.
Angyal szállt az éjszaka mellém,S megsúgta,utamon ő kísér.
Hitet adott,álmokat barátságot,Rózsaszín kezében,egy arcot ,egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta,milyen kegyetlen az emberek háborúja.Megtanított látni,....minden szépet,
Ezt adnám,most ajándékul Néked .
Erőt adtál,elviselni a nehézséget,Bátorítást,szép szavakat,reménységet.
Emberré,teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.
Csendesen,szerényen hallgatom a zenét,S elküldöm
Néked szívem minden szeretetét.
Itt van hát ennek az évnek is az utolsó napja.
Koccint most az emberiség apraja nagyja.
Örömmel ünnepli a kopogtató évet.
Reménykedve benne, hátha jobb idők jönnek.
Most én nem kívánok egyebet, mint azt, hogy
Álmod-vágyad teljesüljön ebben az Új évben!
Ki e-sorokat olvasod, egészséged soha el ne hagyjon.
Boldogság szeretet vegyen körül téged a 2008-as évben.
Néz fel az esti égre,ha nehéz napoknak vége!
És rád mosolyog egy csillag,örül neked hogy itt vagy!
Szíved ajtaján dörömböl, merítsél te is az erőmből!
Gondtalan most csak így lehetsz,tiéd minden amit szeretsz!
Minden egyes napunk, csak egyszeri csoda
használd ki minden percét többé el nem érheted soha!
Becsüld meg a napjaid,nyisd ki bezárt ajtóid,
engedj be mindent érzést érezd a pillanatnyi féltést!
Ezt a verset Rafkos barátomtól kaptam
Én csak azt szeretném tudni, mi lesz ezután?
Annyi lángon átláboltunk, annyi vad csudán,
annyi véres kínon, kékes dekadencián
égő lábbal állunk itt az Óperencián.
Partos Óperenciának semmisége int:
rá sem érünk félni tőle; megtorpanva mind
csak a kínt jajgatjuk, a bizsergő, tompa kínt,
kapkodva csallános táncban égő talpaink.
Ó, milyen bál bírt bennünket eddig hajtani?
Olyan e homály előttünk, mint a hajnali
köd a bús kicsapongónak, kinek ajkai
kínos csókoktól sebessek, tánctól sarkai.
Krisztus urunk, jőjj, jelenj meg méltóságosan,
fájó lábunk hűs kezedbe fogd jóságosan,
könnyel öntözd meg helyettünk imádságosan,
ne engedd, hogy elepedjünk ily halálosan!
Ha eljön este, érkezik az álom, Fáradt dolgos tested megpihen az ágyon. Lelked elhagyja nyugvó testedet, És a szíved az egekbe emelheted.
Átölelhet téged Istennek két karja, De van, kinek a szívét a bánat mérge marja. Próbálj hát szeretni, mikor ébren létezel, Még így is naponta többször vétkezel.
De a Te Istened megbocsátja néked, És az álmod csodás mezőkre téved. Tarka lepkék szárnya festi be a képet, És megmutatja neked a valódi éned.
Szeress ember, hisz jónak születtél, Nem számít, eddig mennyi rosszat tettél. Légy ezen túl áldott, tiszta szívű lélek, Jóságod az élet megsokszorozza Néked!
Apámra gondolok
A nyírfán ülnek a szép szürke galambok,
Apámra gondolok, most mit csinál?
Milyen jó lenne együtt örülni a fénnyel,
Eloszló fellegeknek, még tart az élet.
Apámra gondolok,- most mit csinál?
Etet, kapál, vagy talán ás?
Vagy egy kis dalt szelíden dúdolgat:
Lám milyen rövid az élet.
Mennyi könny, mennyi szenvedés, A könnyű gyors léptek már rég eltűntek.
Mint a lepkék a nyári szélben, És elröppent a vidám nevetés.
Apámra gondolok, most mit csinál?
Dolgozik éppen, vagy ül a félhomályba,
S az öreg falióra döcögve jár és felidézi sorra,
Az emlékeit, gyermek és ifjúkorát.
Nap ragyogja be szelíd szemét
Simogatja deres homlokát
Megvilágítja életét, s ahol
Él a kicsiny szelíd szobát.
Apámra gondolok, még fut velem az autó,
A kéklő ég alatt merengek. S új ablakot nyit rám az elsuhanó táj,
Még mosolyogva néz két kis madár.
S a tavaszi friss sóhaj arany virága
Omlik felé és én tövig nyomom a gázt,
Hazaérek (?) Talán
Elment az Anyám
Az én édesanyám, lelkem legdrágábbja,
Bár a haja ősz volt, de én kisleánya.
Minden egyes tette áldozat volt értem,
Testéből rügyezett virág az életem.
Amint rakosgatta életemnek fáját,
Adta hozzá mindig élete egy egy darabkáját.
Kicsi szám először az ő nevét ejtette,
Kis szívem először Istent és őt kereste.
Kis kezem imára összekulcsolója,
Lelkemnek a mennyben felvezető hídja.
Földi életem féltő vigyázója,
Drága gyermekeim Édes nagymamája.
Drága Édesanyám.
Most már hideg hant takarja a tested,
De te nem mentél el tőlünk,
Velünk maradtál örökre.
Egy dolog amit megtanultam
Édes liliom illatú
hangulatban
ülök egyedül
egy padon,
Lóg a lábam,
lengetem
és nevetek
magamon.
Mert gyerekkoromban
azt hittem
megváltoztatom
a világot,
bölcsen élek
boldogan
és nem
hibázok.
Az évek peregtek
egyre kettő
majd három,
lassan megfásultam
már nem is
számolom.
Életem sorsokat
hagyott maga
után,
bennük lelkem
nyomát
nyomván.
Barátok, szerelmek,
tisztelt és becstelen
vetélytársak,
akik hozzanak
életembe
fényt és
árnyat.
És most a
harminchármas
kikötőbe érek
lassan,
de a világnak
szebb, tisztább
köntöst mégse
szabtam.
Mert egy dolgot
megtanultam
utamon,
jobb ha az
ember
nem dolgozik
a Bábel tornyon.
Szemed sarkában, vidáman, ott ragyog.
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod.
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod,
és szebbnek látod már ma, a holnapot.
Mosolynak hívják, - arcodon feldereng, -
Járványként terjed. S ahogy az emberek
elkapják tőled, a szívükben meleg,
biztató érzés és hála kap helyet.
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod!
Induljon így el minden új napod.
S hidd el nekem, ha szívedből adod,
Akinek nyújtod, majd vissza is kapod.
Ha én írhatnám sorsod könyvét,
szíved, lelked vágyát,
életed örömét,
oly széppé írnám,
mint egy tündéri álom.
A legboldogabb Te lennél
ezen a világon!
Legyen egészséged, tudjál boldog lenni, és a szívedet soha ne bántsa meg senki! A mai nap is legyen az örömnek napja, kívánom, hogy a sors ezeket megadja!
Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.
„Ragyogjon rád a napfény, legyél boldog nagyon,
Szíved sose féljen, bánat sose érjen,
Minden utadon szerencse kísérjen"
Az igazi könnycsepp nem az ami a szemünkből
hullik és v égig csorog az arcunkon,
hanem az, ami a szívünkből hullik
és végig csorog a lelkünkön.
Kipp-kopp,csak én vagyok,
arcodra mosolyt lopva,tovaszaladok!
Várnak a távoli felhők,rózsák,
Neked pedig legyen millió boldog órád..
Süssön rád a nap, magasan az égből,
Ne zárjon ki téged, senki szívéből,
Mindig szeress, hogy szeretve legyél,
Életedben soha rosszat, mindig csak jót tegyél!
A bánattól ne tarts, tőle sose félj!
A barátság oly virág, mely nem hervad el soha,
melyet féreg nem rág, vihar nem hord tova.
Gyűjtsd egy csokorba, amennyit csak lehet,
és őrizd meg a többi közt az én nevem!!!
Az első napsugár adjon egy nagy puszit!!
Mosolyra késztetve, ez majd felvidít.
Azután szép lassan kinyitva szép szemed
Látod a napocskát, ahogy ragyog neked.
Kívánok neked egy gyönyörű hónapot !!
Reggel ha felébredsz,észre fogod venni,
kicsike szobádbol nem hiányzik semmi.
De,hogy ott jártam,megtudod könnyen,
hófehér pánádon ott csillog a könnyem.
..........................................................................
Úgy szeretnék sokszor vándorfelhő lenni,
suttogó széllel,hozzád elrepülni.
Szép szemedbe nézni,csókolni a szádat,s
veled tőlteni hosszú éjszakákat.
Ötven felett Hajam őszbe fordult, eszem sem a régi
"Hol találok barátokat, kik nem hagynak el,
Kinek szívében, mindig van egy kis hely.
Kinek elmondhatom a gondomat talán,
Ha nem is tud segíteni sorsomnak baján.
Nem panaszkodok, nincsenek nagy bajok,
De néha akaratlanul is feltörnek a sóhajok.
Elmondani milyen szép kék az ég felettünk,
Ha távoli úton jártunk, már megjöttünk.
Kinek lelkében nem félsz !
Lenyűgöz személye, mint a szivárvány.
Hol találok olyat, ki mindig rám veti a szemét,
Ha elbotlok, nem kacag, hanem nyújtja a kezét.
Vigasztal, ha könny szökik a szemembe,
Nem fordul el, kendőt ad a kezembe.
Igen, ilyent keresek, hol találok,
Egy őszintén figyelő jó barátot. "
A jó barát olyan társ,aki meghallgatja,
amit mondasz neki,s nem ítél meg.
A jó barát nem siklik el hibáid felett,
de elfogadja azokat,mint éned részét.
A jó barát vállára támaszkodhatsz,ha
erre kényszerít az élet,
ő vereget vállon,ha jót teszel,
s kitárt szívvel fogad,ha kudarc sújt.
A jó barát olyan ember,akivel együtt
nevethetsz mindenen,
s szégyen nélkül borulhatsz ölébe sírva,
akiben megbízhatsz teljesen.
A jó barát életre szóló társad,
s mindíg életed része marad.
"Bindschadler"
Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled.
Ha egy nap el akarsz futni...Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg...De futhatok Veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani...Hívj engem.
Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.
De, ha egy nap hívsz...És nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg.
Ha adsz egy mosolyt, visszakapod azt.
Ha mondasz egy jó szót, visszahallod azt.
Ha teszel egy lépést, feléd is megteszik majd.
Ha adsz egy érintést, valaki megfogja a kezed.
S ha szeretettel fordulsz az emberekhez, viszonozni fogják azonnal!!!
Titok vagyok kék szemekkel,
Szív vagyok érző lélekkel,Tenger vagyok állandó hullámmal,
Álom vagyok angyali szárnyakkal.
Szelíd vagyok,derűs és hallgatag,és bölcs mosollyal tűröm ha bántanak!
A végtelenhez mérve nem is létezünk.
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincs barátunk elvisz a szél..
Nem az számít ide mit írunk,
hanem az,hogy milyenek vagyunk.
Barátságot pár szóból,nem lehet kötni,
Idő kell valakit megismerni.
És mikor kis idő után kiderül milyen a másik,
Akkor mondható,hogy baráttá válik..
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van,
s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!
Milyen kivételes a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe,
de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad..
Nyomtalanul nem múlik el az élet,
Valaminek mindig történnie kell.
Látod, a szemem alatt már
Ott van néhány ránc, és mégis
Az vagyok, akinek engem látsz.
Ne tartsd barátodnak,aki hízeleg
Neked,s ne külseje után ítéld az embereket!
Oly sokszor találsz durva külső alatt nemes szívet.
és oly sokszor takar fényes külső kopott lelkiismeretet!
TUDOD MI ABÁNAT?
.......Várni valakit, ki nem jön többé ,
.......Eljönni onnan,hol boldog voltál, otthagyni örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret Téged,
Könnyeket tagadni,mik szívedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni Őt, s utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni, sírni néma zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni azért, hogy Ő ne tudja meg
mi is az a Bánat! .........
Csak a jók mennek el, ök hagynak el,
mit ök hoztak el, ök viszik el.
Ez nem tünik fel, míg együt vagyunk,
de a jók ünnepén találkozunk.
A jók mennek el, ránk száll az éj
ök hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tünik fel míg együtt vagyunk,
de a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér ott lenn a mélyben,
lelkükre angyalok vigyáznak fenn az égben.
Legyen békesség velük a hosszú uton,
és áldd meg öket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ök hoztak el nekünk,
bennünk él tovább ugyanúgy.
Szívük megpihenni tér ott lenn a mélyben,
lelkükre angyalok vigyáznak fenn az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
és áldd meg öket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ök hoztak el nekünk, bennünk él tovább majd ugyanúg
Puszika Vicus
"A végtelenhez mérve nem is létezünk,
A csillagok óráin egy perc az életünk,
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincs BARÁTUNK,elvisz a szél...."
“Baráthoz akkor fordulunk,
Ha kell aki felvidítson.
A barátot nagyra tartjuk,
Hiszen kincs, nem holmi limlom.
Barát, aki életünkbe
Hoz száz örömöt és csodát.
Ha van barátod, majd meglátod,
Egyre szebb lesz a világ.”(-)
" Te azért születtél, hogy szeressenek.
Én azért születtem, hogy szeresselek.
S csak annyit ér az életem,
amennyi boldogságot adsz te nekem."
/ Goethe/
L A S S Ú T Á N C
> Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
> Hallgattad, mint az esöcseppek földet érnek tompán?
> Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
> Nézted a tovatünö éjben a felkelö nap fényét?
> Lassítanod kéne.
Nagyon szép versek.Csak gratulálni tudok.Kérlek írj a klánomba is hiszen te is Netlog tag vagy.Nagy szeretettel gondolok rád, a jó isten áldjon meg és vigyázon rád.Marika.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Nagyon szép versek.Csak gratulálni tudok.Kérlek írj a klánomba is hiszen te is Netlog tag vagy.Nagy szeretettel gondolok rád, a jó isten áldjon meg és vigyázon rád.Marika.