Új bejegyzés Frissítés

2012.09.05. 21:43 Scherika

Nem búcsúzom... Végtelen útra keltél, s én itt maradtam. Tudtam, hogy elmész, bár fájt, de nem tagadtam, Fájni is csak kínzó hiányod fog nekem, Szereteted megtöltötte jóval szivem. Fülembe cseng most is, hangodnak dallama, S azt kívánom, bárcsak mindenki hallana. Imádkoztál értem éveken keresztül, Most én teszem ezt, bárha fájdalmam enyhül, Csak a szereteted enyhíti bánatom, Ez mondatja velem: Nem kell a szánalom! Csendben elaludtál, nem fáj már semmi sem, Ott fenn majd találkozunk, ez lett az én hitem. Erőd lett az erőm, hited az én hitem, Szereteted lángját, hidd el tovább viszem. Nem búcsúzom, mert örökké velem leszel, Azt mondtad, kétségben nézzek az égre fel. Tőled tanult dalaimmal fohászkodok, Amíg csak e földön nélküled itt vagyok.

2012.02.03. 12:51 Scherika

Emlékezés Örökké bennem élsz míg le nem hunyom szemem, Bennem él mosolyod és érzem fogod kezem. A szeretet mit nekem adtál, vezérlő fonalam, Szívembe írt szavaidnak égig érő sora van. Bíztatást várva, még most is hozzád fordulok, Nem törődve azzal, hogy nélküled itt vagyok. A kongó ürességet emlékekkel töltöm, A tőled jövő melegséget lelkemben őrzöm. Ha bántottak a "nagyvilágban" , s sírva hazamentem, Te nem szóltál, csak átöleltél, így volt minden rendben. A világ rögtön helyére állt, bár nem történt semmi, Nekem az is elég volt, hogy így tudtál szeretni. Álmom gyakran hozzád vezet, s bár ez csak egy álom Amíg újra veled vagyok még ezt sem bánom. Mikor reggel felébredek tudom: megérte! Hogy halhattam a hangodat hálás vagyok érte. Válasz: Szia gyermekem Köszönöm ezt szép felemelő érzést amit ez a vers hozott számomra. Most már csak az emlékekkel táplálkozom én is. KÖSZÖNÖM puszi anya

2012.01.28. 19:39 Scherika

Virágok harca   Rózsák közt nyílt egy kisvirág, Ontotta volna illatát... De a büszke rózsák alatt, Neki nem sok babér fakadt. Jöttek mentek az emberek, Merengtek a rózsák felett, Illatukat lélegezték... De letörni mégsem merték. Arra jött egy kicsi lányka, A rózsák közt megtalálta. Le akarta szedni szépen, S tüske tett kárt a kezében. Könnye hullott a lánykának. Mi bajuk van a rózsáknak? Miért bántják őt? Nem érti, Még, csak szirmukat sem sérti. Neki csak a kisvirág kell... Sárga szirma napot emel, Illatára méhek jönnek, Nem hullanak érte könnyek. Nem fél, csak ad önzetlenül, Így gyakran csokorba kerül, De nem bánja, mert jövőre, Még sokkal több lesz belőle. Válasz: Drága kislányom ez mese szép. Köszönöm puszi

2011.05.15. 21:48 Scherika

Szerző: Scherika Légy velem... Ma légy csendes, kérlek ne bánts, Vigyázz rám, hogy porba ne ránts. Kedvetlen, s bús ma a napom, Az élet, az álom fáj. Nagyon. Bánt a nap, a fű, a virág, Az is bánt, hogy szép a világ. Velem van baj, azt is tudom, Mégis én a földet rugom. Szemeim könnyesek, kérlek, Ne vedd magadra, ha sértlek. Bocsáss meg, ha szavam ártó, Vagy hangszinem sértő, bántó. Nekem is lehet rossz napom Előfordul, nem tagadom. Ne szólj, kérlek, csak légy velem, Ha mégis szólsz, csak csendesen, Lágyan vedd ajkadra nevem, Hogy a holnapom szebb legyen

2011.03.18. 09:07 Marcsi

Szerző: Scherika Téli éj az erdőben Szikrázó hótól dereng a félhomály, Hallgat az erdő lakóit rejtő táj. Fák alusszák bőven termő álmukat, Még rajtuk a csendes, békés ájulat. Őzike toppan a reccsenő zajtól, Nyúl ugrik, elszalad deres zuhanytól, Róka les zsákmányt az éji sötétben, Madárka bújik a köd sűrüjében. Csillagos égen telehold világít, Zúzmara hullik, a szellő ha játszik. Félelem űzi az élelem hiányát, A téli erdő suttogó világát. Válasz: Gratulok szép vers.

2011.03.18. 09:06 Marcsi

Szerző: varima A halál A halál kapujában visszanézünk a múltra Sóvárogva vágyakozunk már erre az útra Hol a csend és béke honol, s a szeretett Oly hihetetlen oly édes, hogy ott lehettek S könnyes arcokat látok, síró embereket Ne sírjatok, egy nyugodtabb helyre megyek. S fentről...... szemmel tartalak benneteket Életem végéhez ért nincs kétségbeesés Nincs fájdalom, nincs félelem sem sírás Nem érzem, hogy itt bárki is hibás Eljött a perc, mire már annyira vártam A halál kapujában ismerős arcot láttam Szemem könnybe borult ő átölelt csendesen S éreztem ezt a boldogságot régóta keresem

2011.01.28. 15:20 Marcsi

Anita unokám verse Két év múlva... Két hosszú éve már... És most újra fáj... Két hosszú éve, hogy elvetted tőlem, de még mindig nem gyógyult a szívem. Istenem...Miért? Miért tetted? Azt ki mellettem volt, s dédelgetett. Kinek annyit köszönhettem, ki mindig ott volt mellettem. Elvetted Őt, ki mellettem állt. Őt, ki mindig rám talált, hisz,ha pillanatokra tűntem is el, Ő tudta keresni hol kell. Tudta merre járok, ha épp nem voltam vele. Tudtuk, hogy mit súg a másik szeme. Egymásra néztünk, s láttuk mit gondolunk, Egymás szemébe nézve erősebbek voltunk. Úgy szerettem, mintha apám lett volna! Mintha létem, az ő létén múlna. Évekbe telt mindezt felépíteni, S te egyetlen pillanattal tudtad romba dönteni. Képes voltál rá! Meg tudtad tenni! Akkor a fájdalmat miért nem akarod enyhíteni? Ha ily könnyedén vetted el tőlem, miért nem hagyod nyugodni a lelkem? Kérlek téged, ha már Őt vissza nem adod nekem, legalább e fájdalomtól szabadíts meg engem. És könyörgöm neked, legyen gondod rá, hogy ne szenvedjen fent hiányt a Nagypapám!

2010.10.15. 20:15 Marcsi

gratulálok 2009.09.15 10:19 Scherika „Szerző: Scherika Ösz Beérett a gyümölcs, most kell szüretelni, A nyár utolsó dalát, meg kell ünnepelni. Voltak nagy melegek, voltak nyári esők, De előbújtak már a "fedélkeresők". Magtárba költözik immár a kisegér, Tücsök koma egyre kevesebbet zenél. Mókus tölti fészkét, indulnak a fecskék, Téli szállásukra kerülnek a jerkék. Készül a természet nyugodt pihenésre, Még utolsót vigad az őszi vetésre. Varjak bújnak elő, kárognak az őszre, A reggeli harmat, átváltozik ködre. Hűs nappalok jönnek, hamar sötétedik, Fűteni kell lassan, a tél közeledik. Válasz: gratulák A hangulat az idő szerinti.

2010.10.14. 20:30 Scherika

Magányos diófa Magányos fa vagyok, mit elhagyott a levél, Csak reménykedhetek, tavasszal visszatér, Ágaim csupaszon merednek az égnek, Hidegtől... jövőtől...így...egyedül...félek. Szép volt ám a tavasz, amikor rügyeztem, Én voltam a legszebb az egész ligetben. Barátaim lettek, méhek és madarak, De ők is mind elmentek, elhagytak. Meleg nyári napon, árnyékot nyújtottam. Szerelmes szíveket bokromba bújtattam, Szép termést ígértem, fészket raktak rajtam, Mégis most lelkemmel magamra maradtam. Még az ősz is jó volt, az emberek jártak, Bár azt nem szerettem, mikor jól megráztak. Lehulltak dióim, elhordták a termést, S én egyedül hordom, telem minden terhét.

2009.09.07. 00:07 Scherika

Szerző: Scherika Csillaghullás Csillag hullott, több is, a múlt éjen, Megkönnyeztem én, míg végignéztem. Egy régi népi rege azt dalolta, Egy emberért, egy csillag hull a porba. Tudom, mert nékem is volt csillagom, Mely aláhullott váratlanul, egy napon. Szívem szakadt, akkor, a csillagért, Hisz nem tudtam, hogy ő, csak hazatért. De jött egy álom, és múlt a félelem, Hogy maga a fény, az egész életem. Hisz csillag vagyok én is, valaki egén, Én vagyok neki, az örök remény. S ha egykoron, majd, ejön az idő, Hulló csillag leszek, múlt, és nem jövő. De emlékezni fognak rám mindazok, Akiknek most csillagként ragyogok. Csillag voltál, Édesapám, egykoron, Örök remény a lányodnak, én tudom. A szívemben, az a csillag most is ég, Velem vagy, bár csillag hullott lelkedért.

2009.09.01. 17:06 Scherika

Szerző: Scherika Ébredés Cselszövések, bábok vannak hatalmon, Száraz kenyér jut, néhol az asztalon, Ellopják, mind, azt ami még megmaradt Eltipornák a kis, csöndes falvakat. De legbelül, ébred már a Magyar Nép, S ha felébred, jaj lesz annak aki vét. Vigadnak még, de már félve mulatnak, Miközben épp azt nézik mit lophatnak. Elvették azt mitől nagy nép a magyar, Félelemben tartották, majd belehal, De büszke már, kinek nincs mit félteni És a világ ítélete ébreszti. Azt hitték, ha sokat mondják, elmegyünk. De nem! Mert ez az ország kell nekünk. Mert a miénk, senki el nem veheti, Még ha pénnzel a világot megveszi. Nem eladó! S ha árulók eladták, Visszaszerzi hamar azt a magyarság. Más országok rossz termékét vehetjük, A miénk jobb, de mi azt nem ehetjük. Ingyen osztják, piti pénzért, de máshol. A vacakra ingünk rámegy, gatyástól. Ám meglátják, ha mi egyszer ébredünk, Más népek is együtt ébrednek velünk. Megölték a gazdaságunk, iparunk. Mérgezik az ételünk és italunk. Céljaikat siker mégsem övezi, Mert ez a nép már a szívét követi. Meglátjátok! Ébred már a Magyar Nép, S jaj lesz annak ki országa ellen vét!

2009.09.01. 16:47 Scherika

Szerző: Scherika Emlék A fiókom mélyén őrzöm, Megtalálom egy perc alatt, Szememre rögtön könny jön, Ha rám talál a gondolat. Egy emlék csupán. Egy jel. Benne van minden reményem, Hogy szeretsz, ez nekem felel, Itt vagy szívem rejtekében. Apróság. Nem való semmire. Mégsem kell szemétbe mennie, Mert őrzöm, mint barlang a kincsét, Hisz szívemen örömöt hint szét. Hol vagy Te? Mert én még itt vagyok, Keservesen utálva a napot Mely tőlünk téged elragadott, És őrzök egy papírdarabot!

2009.06.05. 11:56 anameri

Jövőtlen idő Mint lelógó szomorúfűz vízbe hajló ága, Úgy lógok nyomorult éltemen hiába. Mocskos, bűzös lében, békanyálban ázva, Behúnyt szemem mögött, esőcseppet várva Találkozunk néha, fáradt nap-nap után, Szomorúfűz, meg én, lét céltalan útján. Gúzsba kötött remény, esélytelenséged Mázsás kő húz, le a bűnbe téged. Szennyes világunknak ártalmatlan vére, Rothadó fakéreg értelmetlen vége. Lombok között, jövőtlen időben állva, Fáj, a világnak néma ártatlansága. Két olajfolt között, mint gyémánt szikrázik. Fényében, tükrében, szúnyoglárva játszik Ennyi a napsugár: Pillanatnyi álom, Létünk börtönében, remény telve várt nyom. Szívtelen gonoszok, néma gyermekkönnyek Félelemtől, béna gondolatok gyötörnek.   Válasz: Nem is tudom mit írjak. gratulálok

2009.04.29. 14:17 Scherika

Vágyódás Ha a nap ma rámköszönne, Harmatcseppel öröm jönne. Virágszirmok felihatnák, Szép lehetne ma a világ. Ha a felhő elbújtatná, Cseppjeiben hullna alá, Jutna elég, fűnek, fának, Éltetője a világnak. S ha nem jönne nap, se eső, Szomorú lenne a mező, Vágyná csak az életet, Bánat ülné a réteket.

2009.02.01. 20:16 Scherika

Szerző: Scherika 2009-01-27 Gyógyító idő Telnek a napok, hetek, hónapok Mindenki kérdi, s mondom jól vagyok Már nem hull a könnyem olyan hamar Már nem jön -nevedre- agyamra zavar De azért még fáj, itt, legbelül És még megsiratlak, néha, egyedül Csak a szívemben hordom hiányodat Mit arcom, hangom, kedvem, már nem mutat Csak néha, üt rajtam egy nagyot S csak ilyenkor érzem: magam vagyok De telnek a percek, az órák, a napok És egyre ritkábban súgja a szél: Veled vagyok!

2009.01.12. 16:01 anta93

Szeretlek! Még ki sem tetted a lábad a házból, Már azt éreztem, borzasztóan hiányzol. Nem tudom mi ez, de élvezem Ettől az érzéstől lett szebb az életem! Nem hallani akarom, hogy szeretsz Ne mondd, de kérlek, éreztesd! Nem tudjuk meddig fog tartani, Nem tudjuk ki fogjuk-e bírni! Kibírjuk-e az aljas hazugságokat, Miket az irigyek rólunk árasztanak! Én bízom benned, csak neked hiszek, senki másnak, De bízz bennem te is, tudd, soha meg nem csalnálak! Csak te kellesz nekem, téged szeretlek Ha nem vagy velem, csak téged kereslek! Csak annyit tudok mondani kedvesem, Köszönöm, hogy vagy nekem!

2008.11.30. 19:05

Mosolyod Ha láthatnám a mosolyodat Fejembe fészkelt a gondolat Mit meg nem tennék Neked Csak együtt lehetnék Veled Ha láthatnám a mosolyodat Megsimíthatnám arcodat Szárnyal most velem a képzelet Megfoghatom a két kezed Ha láthatnám a mosolyodat Ragyogna érte fenn a nap A hold ezüstjét szórná ránk Megszépülne e csúf világ De nem láthatom már arcodat Nem hallom kedves hangodat Sötét a világ, s szomorú Szívemben tombol a háború

2008.10.18. 20:32

Búcsú papámtól.    írta: Kerekes Anita Elmentél tőlünk, elhagytál minket Engem is, s már csak emléked éltet Hiányod teljesen elviselhetetlen, Nélküled üres minden,s idegen. Nincs már, aki meghallgat a bajban, Aki szeret, de nem füröszt tejben-vajban, Nincs, aki helyrehozzon mindent egy vihar után, Csak valaki, aki hatalmas űrt hagyott maga után!

2008.10.17. 12:40

Anita unokám bucsuzása szeretet férjemtől. Búcsú papámtól  szerző : Kerekes Anita Az arca fáradt volt, s már kissé öreg, De lelke fiatal volt, s erős, mint a cövek! Mindig mosolygott, csak ritkán sírt, S most takarja a mélységes, temetői sír! Szeme kedves volt, s fáradt, az is. Szemében láttam, mellettem áll, bármi történjék is! Végignézte ahogy felnövök, s megvalósítom álmaim, S bíztatott, segített, hogy elérhessem céljaim! Haja fekete volt, s egy-két hajszála ősz. De dolgozott akár nyár volt, tél, tavasz vagy ősz! S mert szerettük őt( ő is minket) elengedni nehéz. Az Élet egy pillanat,jön-megy...ennyi az egész! Lelke velünk marad,amíg csak élünk, Akármi lesz is, soha, semmit nem feledünk! Az arca, a lelke, a szeme, a haja... Nyugodj békében Drága Nagypapa!

2008.10.17. 12:39

Búcsú  szerző: Vári Erika Lányom verse  Édesapám! Hallod-e a hangom? Most, hogy már én a tied nem hallom. Szívem egy darabját elvitted magaddal, Nem vigasztalsz többé nyugtató szavakkal. Édesapám! Hol vagy, hol keresselek? Miért nem maradtál még, hogy szerethesselek? Elhagytál minket egyetlen éjszaka, Nem bátorít többé, akinek nincs szava. Nézz le ránk néha majd Drága Édesapám, Vigyázó szemeddel keresd édesanyám, Ha az én szívem fáj, hogy fájhat az övé, Hogy nem fonod többé karjaidat köré. Édesapám tudod mily bánatot, hagytál, Édesanyád szíve, hogy milyen mélyen fáj, Nem mosolyogsz többé, nem csókolod arcát, Nincs, ki enyhítené, örökös fájdalmát. Szívedben mindig csak szeretetet hordtál Te voltál a jó, ami csak otthon vár Szívünkben örökké lesz helyed, ne félj, Mert akit szeretnek az ÖRÖKKÉ ÉL!!!!!! ----------------------------------------------- Még mindig    szerző: Vári Erika   Egy könnyes fájó éjjel, Elmentél a reménnyel. Elvitted magaddal, Nekünk nem is maradt Csak szívünk roskad, A fájdalom alatt. Ekkor magányos lettem, Pedig van, ki szeressen. Nem vagyok egyedül, De te nem állsz mellettem, A lelkem utánad kutat, Még nem találja az utat. Lezárt szemem mögött látlak Minden imám érted, száll csak Perc, nem múlik nélküled, S nem ölellek többé téged Agyamban a tudat, újra robban, Miért nem szerettelek jobban. Még mindig arra ébredek, Hogy nem találkozhatok veled, Hogy csendes szavaid múlnak És már csak a múltba nyúlnak, És még összeszorul a gyomrom Mikor drága nevedet, kimondom.   --------------------------------------- Apu    szerző: Vári Erika Nem tudok nem gondolni arra Amit nem tehetsz meg már soha Nem fogod többé a kezem Nem simogatsz, ha könnyes a szemem Nem látod felnőni az unokáidat Nem gondozod többé a kedvenc fáidat Nem javíthatod meg ami elromlott Nem lesz semmi sem a megszokott Hiányzol nagyon, mindig rád gondolok Nincs kinek elmondjam, hogy szomorú vagyok Hallasz? Kérdem, és nyílik egy kapu S a következő autó rendszáma: APU -------------------------------------------------- Hányzol   szerző: Vári Erika Mosolyod kedves volt, A hangod bársonyos, Ölelésed édes, Hiányuk folytonos. Még látlak most is -hajad, arcod, szemed, mozdulatod ívét- Ha lehunyom szemem. Hallom még a hangod, Szívemben zeng szavad, A lelkem még keres, A tudatom tagad. Lesem még az ajtót, Min gyakran léptél be, Várom, hogy megszólalj, Gyötörnek kétségek. Kereslek utamon, Hívlak, s te nem felelsz, Hitetlen agyamhoz, Az álom hoz közel. Könnyes az ébredés, A valóság álom, Minden pillanatban, Ébredésed várom!

[20-1]